Ungár Tamás írása. Lubickolok a faddi Duna-holtágban. A víz remek, a mélyzöld nádassal övezett folyó látványa lélekbűvölő.
Megértem, hogy harc dúl a holtágért. Érdemes érte küzdeni.
A viaskodás nyolc éve kezdődött. A történet talán legavatottabb ismerője a faddi képviselő-testület demokrata fórumos tagja, a paksi atomerőműben sugármentesítőként dolgozó Fülöp János. A 47 esztendős faddi származású férfitől megtudom, hogy a tizenkét kilométer hosszú holtág a Duna szabályozásakor keletkezett. A hetvenes évektől népszerű pihenőhellyé vált ez az érintetlen szépségű, vízparti táj. Több helyütt üdülőtelkeket mértek ki, ahol a tulajdonosok takaros hétvégi házakat emeltek, s kertjeik gondozásában szinte vetélkedtek egymással. A holtág a pecások paradicsomának számított, strandok nyíltak, s jól érezték itt magukat a fürdőzők és a vízi sportok kedvelői.
1992-ben a négy és félezer lelkes Fadd község önkormányzata a Tolna megyei vagyonátadó bizottságnál igényt nyújtott be a holtágra. Ám akkor a tulajdoni lapokból kiderült, hogy a holtág negyede, mintegy három kilométernyi folyószakasz nem az állam, hanem a helyi Lenin téesz tulajdonában van. Fadd a vagyonátadó bizottságtól megkapta a holtág állam által birtokolt darabját, a téesz kezében lévőt viszont nem tudta megszerezni. Később a holtágnak ezt a téesz által birtokolt darabját a földkiadó bizottság bevonta abba a földalapba, amiből kielégítették a részarány-tulajdonosok igényeit. 1994-ben négy ember birtokába került a holtág eme, három kilométeres szakasza.
Fülöp János úgy véli: Fadd határában egy roppant trükkös részaránytulajdon-kiadás történt. Hiszen a holtág egy 50 hektáros táblának volt a része. A táblából kilenc hektár volt a holtág két partján futó erdő és nádas, 41 hektár pedig a szabad vízfelület. Ez a 41 hektár - mint művelés alól kivont terület - nulla aranykoronás értékkel szerepelt a földkiadó bizottság földkönyvében. Így az 50 hektáros táblához rendkívül olcsón jutott hozzá a négy tulajdonos. Ugyanakkor, ha az új tulajdonosok felparcellázzák és üdülőtelkekként értékesítik a folyóparti földet, akkor könnyedén zsebre vághatnak 150-200 millió forintot - állítja Fülöp János, sőt az uniós csatlakozás után még ennél is sokkal többet érhet ez a terület. A képviselő, miközben erről elmélkedik, elmosolyodik:
- Az se véletlen, hogy kik kapták meg a faddi holtágnak ezt a szakaszát - ironizál Fülöp. - Tulajdonos lett itt a megyei Teszöv akkori titkára, aki egyben a helyi földkiadó bizottság elnöke is volt. Rajta kívül holtághoz jutott a Lenin téesz elnöke, a szövetkezet főkönyvelője, valamint a téesz földügyeket intéző vezetője. Mindez 1994 októberében történt.
Fadd önkormányzata nem nyugodott bele a fentiekbe, és panasszal élt a Földművelésügyi Minisztériumnál. A tárca a Legfőbb Ügyészséghez fordult, s utóbbi a szekszárdi ügyészséget bízta meg a faddi holtág-privatizáció jogszerűségének kivizsgálásával. Az ügyészségi kutakodás 1997-ben egyértelműen kimondta, hogy a "termőföldnek nem minősülő, aranykorona-érték nélküli területek részarány-tulajdonba adása törvénysértő". Az ügyészség azt is megállapította, hogy a földhivatalnak meg kellett volna akadályoznia ezt a törvénysértést.
Mindezek ellenére az ügyészség már nem helyezhette hatályon kívül a földkiadó bizottság jogsértő határozatát, mivel több mint egy év eltelt a határozat megszületése óta, s a földtulajdonosok - az ügyészség szerint - jóhiszeműen szerezték meg a holtágat.
Ezek után Fadd önkormányzata pert indított a holtágért. Az elsőfokú ítélet - várhatóan - ősszel vagy jövő tavasszal születhet meg. Persze, egy fellebbezés még évekig késleltetheti a jogerős döntést, s a holtág vitatatott szakaszán, továbbá annak közelében a per befejezéséig nincs mód semmilyen beruházásra, építkezésre, fejlesztésre.
Faddon mostanság Dobos István helyzete a legkínosabb. A 62 éves - s Fülöp Jánoshoz hasonlóan tősgyökeres faddi - férfi volt a községi földkiadó bizottság elnöke. Vagyis az általa elnökölt bizottság asszisztált ahhoz az ügyészség által feltárt jogsértéshez, aminek eredményeképp a részaránytulajdonba bevonták a Duna-holtágat is. Ráadásul ebből a földből jutott a bizottság elnökének is. A helyzet kínosságát fokozza, hogy Dobos István is tagja a faddi képviselő-testületnek. Így a település - többek között - az egyik képviselőjétől akarja visszaperelni a holtágat.
Az agrármérnök végzettségű Dobos István nyugodt hangon bizonygatja: ők négyen tényleg jóhiszeműen és politikai támogatás nélkül jutottak a vízparti táblához és a holtághoz.
Közbevetőleg megjegyzem: a helyiek közül ezt sokan kétségbe vonják, s azt mondják, nem lehet véletlen, hogy épp négy korábbi vezető lett a haszonélvezője a földkiadó bizottság törvénysérté-sének. A faddiak úgy gondolják, hogy négyen közösen találták ki a taktikát a holtág megszerzésére.
- Ez nem fedi a valóságot - utasítja el a feltevést Dobos István. - Mi négyen nem voltunk megállapodásban, és teljesen véletlen, hogy éppen mi kértük azt a táblát, aminek része a holtág. Majd a bíróság dönt, hogy jogszerűen szereztük-e meg a holtágat. Egyébként mi négyen készek vagyunk maradéktalanul együttműködni az önkormányzattal a holtág hasznosításának dolgában. Erről megállapodást kötöttünk a községgel még 1998-ban. Alaptalan a félelem, hogy mi be akarjuk keríteni a holtág általunk birtokolt szakaszát, és kitiltjuk onnan a horgászokat, a fürdőzőket és a csónakázókat. Mi ilyet sosem tennénk. Ennek ellenére folyamatosan támadnak minket. Úgy érzem, mindezt az irigység táplálja.
Nem kétséges, hogy az irigység erős mozgatóerő, ám az is elképzelhető: az irigykedők indulatát az igazság erősíti. A Fülöp János által megmutatott táskányi dokumentum is az irigyek igazát látszik alátámasztani. Abból kiderül, hogy amikor a holtág négy gazdája 1994-ben be akarta jegyezni a földhivatalban a tulajdonszerzést, akkor a szekszárdi földhivatal ezt a kérést aggályosnak ítélte. A megyei földhivatal is megállapította, hogy valószínűleg jogsértés történt, ám arra a következtetésre jutott, hogy a hivatalnak a regisztrálás a feladata, nem pedig a tulajdonjog-változás jogcímének vizsgálata.
Az önkormányzat által felkért jogászok szerint ez utóbbi jogértelmezés nem állja meg a helyét. Ha ugyanis a földhivatal észleli, hogy a tulajdoni bejegyzés alapját képező határozat jogsértő, akkor erről a határozathozatal előtt köteles értesíteni az ügyészséget. A földhivatal ezt elmulasztotta megtenni 1994-ben.
S hogy miért volt jogsértő a holtág tulajdonváltozása? Ennek törvényi indoklása egyszerűen csak ennyi: a természetes vizek - és a Duna-holtág annak számít - nem vonhatók ki az állami tulajdonból. Erre az illetékes vízügyi igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság is figyelmeztette a Tolna Megyei Földhivatalt 1995-ben. Teljesen hatástalanul.
Mellesleg ezen a ponton fel kell tennünk egy kérdést: beszélhetünk-e jóhiszemű tulajdonszerzésről a faddi holtág esetében? Hiszen a természetes vizek tulajdonlása állami monopólium. Ahogy a földben található ásványi anyagok és energiaforrások is az állam kizárólagos tulajdonát képezik. Ha valaki Magyarországon a földje mélyén olajat vagy vasércet talál, akkor azt birtokba veheti-e - úgymond - jóhiszeműen? A válasz egyértelmű: nem.
Akkor viszont miről szól a faddi holtág nyolc éve húzódó ügye?
Lubickolok a faddi Duna-holtágban. A víz remek, a táj lélekbűvölő.
Érdemes érte küzdeni.
forrás (forrás backup)
Megértem, hogy harc dúl a holtágért. Érdemes érte küzdeni.
A viaskodás nyolc éve kezdődött. A történet talán legavatottabb ismerője a faddi képviselő-testület demokrata fórumos tagja, a paksi atomerőműben sugármentesítőként dolgozó Fülöp János. A 47 esztendős faddi származású férfitől megtudom, hogy a tizenkét kilométer hosszú holtág a Duna szabályozásakor keletkezett. A hetvenes évektől népszerű pihenőhellyé vált ez az érintetlen szépségű, vízparti táj. Több helyütt üdülőtelkeket mértek ki, ahol a tulajdonosok takaros hétvégi házakat emeltek, s kertjeik gondozásában szinte vetélkedtek egymással. A holtág a pecások paradicsomának számított, strandok nyíltak, s jól érezték itt magukat a fürdőzők és a vízi sportok kedvelői.
1992-ben a négy és félezer lelkes Fadd község önkormányzata a Tolna megyei vagyonátadó bizottságnál igényt nyújtott be a holtágra. Ám akkor a tulajdoni lapokból kiderült, hogy a holtág negyede, mintegy három kilométernyi folyószakasz nem az állam, hanem a helyi Lenin téesz tulajdonában van. Fadd a vagyonátadó bizottságtól megkapta a holtág állam által birtokolt darabját, a téesz kezében lévőt viszont nem tudta megszerezni. Később a holtágnak ezt a téesz által birtokolt darabját a földkiadó bizottság bevonta abba a földalapba, amiből kielégítették a részarány-tulajdonosok igényeit. 1994-ben négy ember birtokába került a holtág eme, három kilométeres szakasza.
Fülöp János úgy véli: Fadd határában egy roppant trükkös részaránytulajdon-kiadás történt. Hiszen a holtág egy 50 hektáros táblának volt a része. A táblából kilenc hektár volt a holtág két partján futó erdő és nádas, 41 hektár pedig a szabad vízfelület. Ez a 41 hektár - mint művelés alól kivont terület - nulla aranykoronás értékkel szerepelt a földkiadó bizottság földkönyvében. Így az 50 hektáros táblához rendkívül olcsón jutott hozzá a négy tulajdonos. Ugyanakkor, ha az új tulajdonosok felparcellázzák és üdülőtelkekként értékesítik a folyóparti földet, akkor könnyedén zsebre vághatnak 150-200 millió forintot - állítja Fülöp János, sőt az uniós csatlakozás után még ennél is sokkal többet érhet ez a terület. A képviselő, miközben erről elmélkedik, elmosolyodik:
- Az se véletlen, hogy kik kapták meg a faddi holtágnak ezt a szakaszát - ironizál Fülöp. - Tulajdonos lett itt a megyei Teszöv akkori titkára, aki egyben a helyi földkiadó bizottság elnöke is volt. Rajta kívül holtághoz jutott a Lenin téesz elnöke, a szövetkezet főkönyvelője, valamint a téesz földügyeket intéző vezetője. Mindez 1994 októberében történt.
Fadd önkormányzata nem nyugodott bele a fentiekbe, és panasszal élt a Földművelésügyi Minisztériumnál. A tárca a Legfőbb Ügyészséghez fordult, s utóbbi a szekszárdi ügyészséget bízta meg a faddi holtág-privatizáció jogszerűségének kivizsgálásával. Az ügyészségi kutakodás 1997-ben egyértelműen kimondta, hogy a "termőföldnek nem minősülő, aranykorona-érték nélküli területek részarány-tulajdonba adása törvénysértő". Az ügyészség azt is megállapította, hogy a földhivatalnak meg kellett volna akadályoznia ezt a törvénysértést.
Mindezek ellenére az ügyészség már nem helyezhette hatályon kívül a földkiadó bizottság jogsértő határozatát, mivel több mint egy év eltelt a határozat megszületése óta, s a földtulajdonosok - az ügyészség szerint - jóhiszeműen szerezték meg a holtágat.
Ezek után Fadd önkormányzata pert indított a holtágért. Az elsőfokú ítélet - várhatóan - ősszel vagy jövő tavasszal születhet meg. Persze, egy fellebbezés még évekig késleltetheti a jogerős döntést, s a holtág vitatatott szakaszán, továbbá annak közelében a per befejezéséig nincs mód semmilyen beruházásra, építkezésre, fejlesztésre.
Faddon mostanság Dobos István helyzete a legkínosabb. A 62 éves - s Fülöp Jánoshoz hasonlóan tősgyökeres faddi - férfi volt a községi földkiadó bizottság elnöke. Vagyis az általa elnökölt bizottság asszisztált ahhoz az ügyészség által feltárt jogsértéshez, aminek eredményeképp a részaránytulajdonba bevonták a Duna-holtágat is. Ráadásul ebből a földből jutott a bizottság elnökének is. A helyzet kínosságát fokozza, hogy Dobos István is tagja a faddi képviselő-testületnek. Így a település - többek között - az egyik képviselőjétől akarja visszaperelni a holtágat.
Az agrármérnök végzettségű Dobos István nyugodt hangon bizonygatja: ők négyen tényleg jóhiszeműen és politikai támogatás nélkül jutottak a vízparti táblához és a holtághoz.
Közbevetőleg megjegyzem: a helyiek közül ezt sokan kétségbe vonják, s azt mondják, nem lehet véletlen, hogy épp négy korábbi vezető lett a haszonélvezője a földkiadó bizottság törvénysérté-sének. A faddiak úgy gondolják, hogy négyen közösen találták ki a taktikát a holtág megszerzésére.
- Ez nem fedi a valóságot - utasítja el a feltevést Dobos István. - Mi négyen nem voltunk megállapodásban, és teljesen véletlen, hogy éppen mi kértük azt a táblát, aminek része a holtág. Majd a bíróság dönt, hogy jogszerűen szereztük-e meg a holtágat. Egyébként mi négyen készek vagyunk maradéktalanul együttműködni az önkormányzattal a holtág hasznosításának dolgában. Erről megállapodást kötöttünk a községgel még 1998-ban. Alaptalan a félelem, hogy mi be akarjuk keríteni a holtág általunk birtokolt szakaszát, és kitiltjuk onnan a horgászokat, a fürdőzőket és a csónakázókat. Mi ilyet sosem tennénk. Ennek ellenére folyamatosan támadnak minket. Úgy érzem, mindezt az irigység táplálja.
Nem kétséges, hogy az irigység erős mozgatóerő, ám az is elképzelhető: az irigykedők indulatát az igazság erősíti. A Fülöp János által megmutatott táskányi dokumentum is az irigyek igazát látszik alátámasztani. Abból kiderül, hogy amikor a holtág négy gazdája 1994-ben be akarta jegyezni a földhivatalban a tulajdonszerzést, akkor a szekszárdi földhivatal ezt a kérést aggályosnak ítélte. A megyei földhivatal is megállapította, hogy valószínűleg jogsértés történt, ám arra a következtetésre jutott, hogy a hivatalnak a regisztrálás a feladata, nem pedig a tulajdonjog-változás jogcímének vizsgálata.
Az önkormányzat által felkért jogászok szerint ez utóbbi jogértelmezés nem állja meg a helyét. Ha ugyanis a földhivatal észleli, hogy a tulajdoni bejegyzés alapját képező határozat jogsértő, akkor erről a határozathozatal előtt köteles értesíteni az ügyészséget. A földhivatal ezt elmulasztotta megtenni 1994-ben.
S hogy miért volt jogsértő a holtág tulajdonváltozása? Ennek törvényi indoklása egyszerűen csak ennyi: a természetes vizek - és a Duna-holtág annak számít - nem vonhatók ki az állami tulajdonból. Erre az illetékes vízügyi igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság is figyelmeztette a Tolna Megyei Földhivatalt 1995-ben. Teljesen hatástalanul.
Mellesleg ezen a ponton fel kell tennünk egy kérdést: beszélhetünk-e jóhiszemű tulajdonszerzésről a faddi holtág esetében? Hiszen a természetes vizek tulajdonlása állami monopólium. Ahogy a földben található ásványi anyagok és energiaforrások is az állam kizárólagos tulajdonát képezik. Ha valaki Magyarországon a földje mélyén olajat vagy vasércet talál, akkor azt birtokba veheti-e - úgymond - jóhiszeműen? A válasz egyértelmű: nem.
Akkor viszont miről szól a faddi holtág nyolc éve húzódó ügye?
Lubickolok a faddi Duna-holtágban. A víz remek, a táj lélekbűvölő.
Érdemes érte küzdeni.
forrás (forrás backup)